Kezdőlap Gyülekezeti Hírek Beszámoló a Mályi csendes napokról

Beszámoló a Mályi csendes napokról

136
0
MEGOSZTÁS

A legjobb ami történt velem 2016-ban.

Az új év első napjait betegségből való lábadozással töltöttem. Volt időm elmélkedni azon, mi is fontos számomra az elmúlt évben történt események közül. Sorban végig mentem az év minden hónapján, és vissza idéztem a történteket, a családi, baráti, közösségi körben eltöltött időket, tetteket, cselekedeteket, azt ami meghatározta talán csak rövid időre is mindennapjaimat.

Nagyon szerettem volna már régen több időt szentelni ISTEN ügyének. Mivel a vasárnapi alkalmakra nem mindég tudok elmenni, mert a családom nem Miskolcon lakik, és a velük való kapcsolat tartás is fontos része az életemnek.

Többször beszélgettünk a gyülekezetben bizakodva arról, eljön majd az az idő, amikor a Diósgyőri stadion nem a szurkolók zajától, hanem a dicsőítő énekektől lesz hangos. És megrendezésre került a MIÉRT. Lelkesen készültem. Jelentkeztem szolgálatra, de ISTENNEK más volt a terve velem. Baleset ért. Nem tudtam részt venni a szolgálatokon. Csak a neten követhettem a történéseket.

Bíztam abban, választ fogok kapni miért történt ez velem. És egy őszi napon ki hirdetése került , hogy a csendes hét Mályiban lesz megtartva november 17-18-19-én. Jelentkeztem. Még nem voltam Mályiban. Délután érkeztünk elsőnek egy testvéremmel. Kedves alkalmazott fogadott, megmutatta a szobánkat, ami tiszta, kényelmes összkomfortos. Megérkeztek a többiek is majd elhelyezkedtünk valamennyien, és a nagy teremben összegyűltünk a program megbeszélésére. Tele lett a terem, családok, a templomból ismert kedves testvérek , gyermekek, fiatalok, idősek.
Megbeszéltük, hogy a fiatalok külön foglalkozáson vesznek részt, a dicsőítéseken együtt leszünk. Vacsorával kezdődött, a gyönyörű étteremben , ami valamelyik régi Miskolci cukrászda bútoraival van berendezve. Minden kényelmes, pazar, első osztályú.
A foglalkozások simán gördülékenyen mentek. Valaki biztos kézzel irányított. Nem akarom , és nem is tudom felsorolni mi mindenről beszélgettünk, csak azt mondom el, amit én az életemre vonatkoztatva megértettem. Világossá vált számomra, hogy a jövőnk Isten kezében van, és ami az ÖVÉ , arra Ő gondot visel.
Nekem nagy problémát jelentett a megbocsátás. Évek óta nem tudtam egy személynek megbocsátani. Amikor képletesen homokba írva a nevét, és tovább mentem, szinte egy csapásra megértettem, hogy a megbocsátás nem függ a másik személytől, ezt a döntést nekem kell meghozni.
Imádkoztunk betegekért, és rá jöttem Isten minden beteg ágyánál ott áll. Van amikor csak Ő segít, de segíthet egy orvos által is, hisz minden tudomány , közben járás tőle jön.

Áldott volt ez a hétvége nekem a legfontosabb 2016 évben. Szeretnék még sok ilyen hétvégén részt venni, együtt lenni a testvérekkel, épülni mások által, és remélni, hogy általam is épül valaki. Nem is baj, ha nem a stadionban énekelek, talán így is hasznára lehetek Isten ügyének.
Biztatlak benneteket is kedves testvéreim, jövőre gyertek TI is minél többen.

Lukács Tiborné