Kezdőlap Napi Gondolat 2017.11.27. hétfő – Csendes Percek

2017.11.27. hétfő – Csendes Percek

24
0
MEGOSZTÁS

Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked az ÚR?! De az ÚR erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte ő. Dobd a földre! – mondta az ÚR. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált, és Mózes elfutott előle. Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig bottá vált a markában. Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Majd pedig ezt mondta neki az ÚR: Dugd be a kezedet a kebledbe! Bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a kebledbe! Visszadugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta a kebléből, ismét olyan volt, mint testének többi része. Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré válik a szárazon. Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!

2Móz 4,1-12.

TANULÁSI SZÁNDÉK

Én megtanítalak arra, hogy mit beszélj! (2Móz 4,12)

“Könyvet kellene írnod!” – mondta lelkész barátom egy szemináriumot követően, amit a gyülekezetében tartottam. Úgy gondolta, hogy az ötleteim megérdemelnek egy szélesebb körű nyilvánosságot. Akkor nevetségesnek tartottam az ötletét. Fokozatosan szoktattam magam a gondolathoz, de sokáig nem tartottam alkalmasnak magam. Kórházakban végeztem lelki gondozást és tanácsadást, de ez egészen más dolog volt. Hogyan is tudnék én könyvet írni? Napi csendességemben a 2Móz 4,1-12-tőt olvastam, mely Isten Mózesnek tett ígéretéről számol be. Ő is alkalmatlannak érezte magát, hogy szembenézzen a fáraóval, tiltakozott, ám Isten kitartó volt. Kitettem ezt a mai igét az íróasztalomra. Ahányszor csak alkalmatlannak éreztem magam a könyvírásra, elolvastam. Isten megtanított, hogy mit kell mondanom. Ehhez sok oktatót, mentort, szerkesztőt és írótársat is felhasznált. Végül 12 év után megjelent a könyvem.
Némely feladatra alkalmatlannak érezhetjük magunkat. De Isten hűséges, és ha megengedjük, ő megtanít rá, mit kell mondanunk. Többen segítettek és a Szentírásból is kreatív inspirációkat nyertem, ami által Isten megmutatta, miről írjak, és hogyan. Ha nyitottak maradunk a körülöttünk élő istenfélő emberek felé, Isten rajtunk keresztül megmutatja, mit mondjunk, és mit tegyünk.

Imádság: Istenünk, nem mindig érezzük testhezállónak a tőled kapott feladatokat. Kérünk, te taníts bennünket. Ámen.

Isten mások által tanácsolhat és vezethet minket.
Gordon S. Grose (Oregon, USA)

IMÁDKOZZUNK ENGEDELMES SZÍVÉRT!

MEGOSZTÁS
Előző cikk2017.11.26. vasárnap – Csendes Percek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here