Kezdőlap Templomunk Történelme

Templomunk Történelme

Diósgyőri református templom.

Balázs József 1995. április 11. kedden megjelent cikke nyomán.

Faragott kőkerítés díszes oszlopokkal övezi a füves, cserjés udvart, ahol nyárfák és fenyők között áll a diósgyőri református templom. Közelében a Menner László és Papp Lajos tervei alapján épült impozáns parókia.

Az egyháznak új templom, parókia és iskola építésére vonatkozó kérelmét hat éven át intézgették. Végül Mária Terézia királynő 1769-ben fogadta Pozsonyban a diósgyőriek képviseletét Pápai Tóth Mihály lelkipásztor vezetésével és alázatos hangvételű kérésük után adta meg az engedélyt. Azt követően a koronauradalom zálogosbérlője gróf Gyáraki Grassalkovics Antal utasítást küldött Pozsonyból diósgyőri prefektusának, amiben engedélyezte, hogy egyház a templom építéséhez ingyen termelhet követ és a mészégetéshez fát. Az uradalom és a mezőváros vezetőinek közreműködésével az egyház megvette 1769. július 5-én Apsajt Mihály mészáros kőházát parókiának. Azután kisajátították kárpótlás ellenében Krotos András házastelkét templomhelynek és egy másik telket iskolahelynek.

Megtörtént ünnepélyesen a templom alapkövének letétele 1769. július 10.-én. Megkezdték az építési költség gyűjtését adakozásból úgy helyben, mint Debrecenben, Losoncon, Ungváron és más helyeken. A templom építését „Joseph Walter Camer Taü Meister” szerződésben vállalta 1769. júlis 16.-án, és kötelezte magát, hogy a munkáknál mesterlegényeket alkalmaz és nem inasokat. Ha nem lennének megelégedve, úgy másnak adhassák a munkát. Erre azonban nem került sor. Dolgoztak „keresztúri kőhordók”, kisgyőri fahordók. A templom kőből, téglából készült zsindelytetőzettel, és külön engedély után a harangláb pedig fából.. Felszentelése 1771. október 6.-án történt. Ezt azonban Pápai Tóth Mihály már nem érhette meg, mert 1771. februárjában távoznia kellett az élők sorából.

A kőtorony építésére 1798. április 19.-én kötöttek szerződést Miskolc híres építészével, aki nevét így írta alá „Venceslaus Kliár”. Építési költségét szintén adakozásból gyűjtötték. A harangokat 1801 júniusában helyezték fel. Ez volt Diósgyőrben az első templomhoz csatlakoztatott kőtorony. Az ablakokat a gyertyánvölgyi üveghuta készítette. A torony tetőzete 1819. július 29.-én leégett. Fémlemez borítására 1863-ban került sor. Nagy változást jelentett 1908-ban az orgona beépítése, azután a villanyvilágítás bekötése 1927-ben és 1975, december 13.-án a gázfűtés.

Kevesen tudják, hogy ez a templom az Istentisztelet tartásának negyedik állandó helye. Az egyház tagjainak száma 1746-ban 576 fő, 1847-ben pedig 1238 fő. Ez utóbbi ideig Diósgyőr legnépesebb egyháza a református volt. Ma is élnek olyanok, akiknek elődei neve már 1564-től megtalálhatók az egyház irataiban; Sós, Kertész, Kiss, Somogyi, 1782. után Balog, Égerszegi, File, Frigyik, Kazár, Kasza, Lévai, László, Polgári, Pap, Rózsa, Szűcs, Zombori, Héti, Vas.

Az egyháznak a vezető lelkipásztoron kívül 1789-től segédlelkésze és 1930-tól hitoktató lelkésze is volt. Hozzátartozott 1887-ig a felsőgyőri, majd 1872. után a vasgyári leányegyház 1908.-íg. A 19. század végén és azután folyamatosan volt az egyháznak jótékonykodó nőegylete, 1920.-tól férfi énekkara és 1932.től ifjúsági egyesülete.

Állami intézkedések 1949. után lefékezték az egyház tevékenységét 1989.-íg. Most egyre népesebb az Isten háza. Tornyából két harang csengése szól az élőknek és holtaknak. A templom 1995.-ben kívül-belül a jó gazda törődését és gondoskodását bizonyítja.